Kedves Látogató!

Ha itt vagy az oldalamon, akkor nem véletlenül találtál rám! Úgy érzem egy cipőben járunk!

Két éve vagyok elvált, két gyermekkel. Itt maradtam egyedül, kilátástalanul!

Amikor férjhez megyünk nem így képzeljük el az életünket, de olykor fel kell állnunk, a sebeink nyalogatása helyett és azt kell mondanunk, hogy "MOST MÁR ELÉG!"

Én is ezt tettem! Belefáradtam, hogy nem vagyok boldog, szenvedtem egy házasságban, döntésképtelenül, miközben, abban reménykedtem, hogy jobb lesz minden. Megváltozik a férjem, lemond az alkohol rabságáról, és személyisége megváltozik jó irányba. De nem így lett, folytatódott minden tovább, amikor is úgy döntöttem, hogy ELÉG VOLT! Elé álltam és közöltem vele, hogy vége van a mi közös életünknek. Egyedül kellett két gyermekkel új életet kezdenem.

Küzdöttem az önbizalomhiánnyal, nem éreztem magam nőnek, féltem, hogy nem lesz munkám, hogyan fogok újra beilleszkedni emberek közé!

Folytatás......